Azok a szlogenek, hogy merj önmagad lenni, merj az a nő lenni, aki valójában vagy, manapság elcsépelt feminista propagandának hatnak. Lehet, hogy valaki szájából ténylegesen az is. Nem az viszont akkor, ha ezeket a felvetéseket a saját életed perspektívájából szemléled. Szerencsések azok a nők, akik úgymond rendben vannak. A személyes tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy a többségünkből a megfelelő minta hiánya, a történelmi múltunk elnyomása és a jelenünk elvárásai kiradírozták a nőiség esszenciáját.
Az, hogy ki mennyire ismeri és meri vállalni önmagát, és alapvetően hogyan értékeli saját magát, jól felismerhető az öltözködési szokásokon (is). Számtalan esetben olyan ruhadarabokat viselünk, amiben úgy érezzük, hogy elbújhatunk, mert nem merjük megmutatni magunkat; úgy gondoljuk, hogy az a biztos, ha nem keltünk feltűnést, mert még a végén észrevesznek és kinevetnek. Jellemző ennek az esetnek az inverze is: túl sokat mutató ruhákba passzírozzuk magunkat, és giga magas sarkakon billegünk azon erőlködve, hogy minél többen megnézzenek bennünket annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem mozgunk komfortosan a szituációban.
Én azt mondom, vedd le másokról a fókuszt és irányítsd a figyelmedet magadra. Fejtsd meg, ki vagy Te valójában, kezdd el élvezni az egyediségedet, lásd meg azt a típusú szépséget, ami csakis a tiéd és alakíts ki egy olyan stílust, ami neked a leginkább megfelel: azt viseld, ami téged igazán kifejez, ami neked a legkomfortosabb és ami a céljaidat a legjobban szolgálja.
Én ezt a szemléletet képviselem magánemberként és stylistként egyaránt, és ezt fejezi ki a magazinom neve is: „I will wear what I want”.